Olvassa el a hipertónia megtorlóját, Szendi Gábor: Miért gyilkoljuk egymást?


Kezdetben, míg a modern, úgynevezett Stuka kocsik jártak, harminc percig tartott az út, de később a Stukákat átirányították a Körútra, ide pedig a Közlekedési Múzeumból hoztak ki négy restaurált hegyi olvassa el a hipertónia megtorlóját. A közlekedési vállalat szégyellte ezeket a kocsikat, ezért igyekezett lehetőleg eldugni a belső végállomást, hogy minél kevesebben lássák őket. Különböző bérházak hátsó udvaraiból, pincéiből indultak a kocsik, míg meg nem találták a végleges indulási helyet a Budapest Építészettörténeti Kiállítás nagytermében, ahol csakugyan soha egy lélek sem járt.

A vállalat szégyenkezése nem volt egészen alaptalan: ezek a járgányok műszakilag valóban egy kissé elmaradottnak tűntek. Reggelenként kurblival kellett beindítani őket — a motor ilyenkor a Rákóczi-indulót játszotta —, estére viszont a kocsik annyira bemelegedtek, hogy nem akartak megállni, vascsövekkel kellett szétverni a transzformátort.

Ugyanis az öreg kocsik könnyen kisiklottak a fagyos pályán, a kalauz egy önborotva-készülékkel a járgány előtt haladt, és levakarta olvassa el a hipertónia megtorlóját jeget a sínekről. Rozsdás ablakrácsaival — melyek titokzatos módon füstöltkolbász-szagot árasztottak magukból — beilleszkedett a széles, poros utca egységes színébe.

Később egyáltalán nem vették át, de akkor már senki sem tartotta fontosnak, hogy a márkán változtasson.

A szerelem egy drog

A dombokat természetesen senki sem hordta el, egy idő múlva, ha akarta, se tehette volna meg, mert már feltüntették őket a katonai térképeken is mint fontos tájékozódási pontokat. A szakszervezet kiharcolta, hogy egy segédmunkás csákánnyal minden reggel lépcsőket vágjon a dombokba, így a dolgozók viszonylag könnyen át tudtak kelni rajtuk. Később a dombokon kikeltek az elköpködött narancsmagok, és valóságos narancsfa-erdő borította el a törmeléket, az illetékesek komolyan foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a dombokat Állami Nemzeti Parkká nyilvánítsák.

A gyárudvar viszont annál rendezettebb képet mutatott.

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Az udvar fölé emelkedő tornyon ugyan még Finom pasztával felkenték a kövezetet is, a gyári táppénzcsalók megszokott trükkjei közé tartozott, hogy néhányszor végigsétáltak az udvaron, előbb-utóbb elcsúsztak, és eltörték a kezüket vagy a lábukat. A szakmunkásgárda méltó volt ehhez a környezethez. Nem tűrt el semmiféle rendbontást.

  • 2 frakció magas vérnyomás esetén
  • Код, не поддающийся взлому.
  • И пойдет на все, лишь бы эта информация не вышла из стен Третьего узла.

Szabályszerűen tíz perccel a munkakezdés előtt mindenki megszabadulni a magas vérnyomás fórumtól, kikészítették az aprópénzt, és osztottak, mire a duda megszólalt, a hívó már nyúlt is a talonért. Ezentúl a példás csendet legfeljebb egy-egy segédmunkás fegyelmezetlen kiáltozása zavarta meg, aki bent az öntőteremben megégette magát a forró gumimasszával.

A szakmunkások minden órában tíz percre letették a kártyákat, nyújtózkodtak, és bementek dolgozni a műhelyekbe, gondosan ügyeltek azonban, hogy legfeljebb tíz-tizenöt százalékkal teljesítsék túl a normát.

Az szinte magától értetődik, hogy ez a becsületes munkamorál egységes, jó kollektívát hozott létre. A munkások szervezetten jelentek meg a Vörös Gumi FC mérkőzésein, biztatásuknak volt köszönhető, hogy a gyári futballcsapat feljutott a hatodik osztályból az ötödikbe.

Az utolsó, a 7-es számú házban; van benne ugyan as szám is, a túlsó oldalon, de az csak a régi számozás makacs maradványa, még a régi negyed felforgatása és nagy átalakítása előtti időből, mielőtt ideépítették volna a kultúra és antikultúra új párizsi intellektuális neologizmussal élve: le culturel két irdatlan nagyüzemét, a Múzeumot és a Forum des Halles-t, amely olyan, mint egy vízözön előtti madár döbbenetesen modern két szárnya.

Ha egy-egy szakmunkás nyugdíjba vonult, a gyártól aranyozott kártyacsomagot kapott ajándékba, ezenkívül továbbra is bejárhatott ultizni, azzal a megszorítással, hogy havonként legfeljebb ötszáz forintot nyerhetett. Öregbítette a Tröszt hírnevét, hogy öntudatos munkásgárdája élen járt a szocialista temetkezés bevezetésében, pedig ez halottanként forintjukba került, ugyanis ennyit kellett fizetniök a sírásóknak, akik a tanácsi búcsúztató után kiásták a koporsót, hogy a pap beszentelhesse, mielőtt újból eltemetik.

Az történt, hogy egy miniszteri látogatás alkalmával a miniszter a nagy futószalagterembe akart menni, de Pipás Zsiga tévedésből az üzemi konyha burgonyaraktárába vezette.

Túl kell lépni a gyermeki felfogáson

Hiába védekezett, hogy ő sem ismerheti töviről hegyire az egész üzemet, még aznap áthelyezték Balmazújvárosba tejellenőrnek, utódjául Noch Józsefet nevezték ki. A szorongást csak fokozta, hogy senki sem tudott semmit Noch Józsefről.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

Olyan hírek terjengtek, hogy hírhedt munkásfaló, fegyelmivel bocsátja el azokat, akik egy műszak alatt háromnál többször mernek ásítani. Mások viszont, ismerőseikre hivatkozva, azt állították, hogy Noch roppant kedélyes ember, minden csütörtökön lejár egy angyalföldi kisvendéglőbe pacalt vacsorázni.

Az új igazgató első rendelkezésétől várták, hogy megerősítse vagy megcáfolja ezeket a szállongó híreket, de ez a rendelkezés nem oldotta fel nyugtalanságukat, mert semmit sem tisztázott. Noch azzal kezdte igazgatói működését, hogy utasította a szállítómunkásokat: ezentúl ne vigyék át az üzemi törmeléket a túlsó oldalra, hanem a kapu elé rakják le. Maga Noch AB jelzésű állami helikopteren járt be a gyárba, a padlástérből átalakított parkolóhelyen ereszkedett le.

Egyszer a helikopter elromlott, és az igazgató gyalog ment keresztül az udvaron, az egyik kártyás ijedtében tök kilencesre mondta be az ultimót, de Noch közömbös arccal sétált el mellettük, arca sem jóváhagyást, sem rosszallást nem fejezett ki. Az igazgatóból sugárzó közömbösség hamarosan a gyár uralkodó szellemévé vált.

Amit te most tanulsz, azt én már rég elfelejtettem! Az üzemi konyhán mindennap tejbegrízt főztek a munkásoknak, kakaószórattal, az óvoda számára pedig rizses tarhonyát, száraz füstölt kolbásszal és szalonnával, de senki sem mert szólni, hogy cseréljék fel a két menüt.

Az üzemi könyvtár vezetője, könnyebb áttekintés céljából, eladta a könyvtár teljes állományát, és helyette csak egy könyvet vásárolt, azt viszont tízezer példányban. Mindenki szó nélkül tudomásul vette, sőt az olvasók éppoly szabályszerűen bejártak a könyvtárba, mint régen, és kicserélték a könyvüket ugyanarra a könyvre.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

Az üzemi fogorvos bejelentése sem lepett meg senkit: öntudatos dolgozó nem kér érzéstelenítést foghúzáskor. Az általános hangulat alól természetesen a portások sem vonhatták ki magukat. Régebben botrányt csaptak, ha felfedezték, hogy valaki a köldökében elrejtve néhány vídiakést akar kicsempészni a kapun, és rohantak a rendészetre, most sokkal kevésbé álcázott lopásoknál is csak elnézően mosolyogtak.

Itt minden lopott gyári gumiból készült.

Így hat a testünkre a szerelem

A házak körül széles kertet hagytak, mert a ruganyos falakat tetszés szerint lehetett nyújtani vagy tágítani, néhány élelmesebb háziasszony ötven-hatvan albérlőt is felvett egy szobába. A kertben pedig nyugodtan játszhattak gumilabdáikkal a gumicipős gyerekek, a vékony, átlátszó gumiablakokról lepattantak az eltévedt rúgások. A tolvajok minden félelme eloszlott, mikor észrevették, hogy maga az igazgató is lop, méghozzá sokkal nagyobb méretekben, mint ők.

Magamat nézem a tükörben. Állok saját magammal szemben és beszélgetünk egymással. Megbékéltem a gondolattal. Nem válaszolsz? Tehát mégis félsz?

Egy nap új szállítómunkások jelentek meg az udvaron, legtöbben a Gyűjtőfogház stilizált bilinccsel ellátott törzsgárdajelvényét hordták a gomblyukukban — ezt a kitüntetést csak annak adományozzák, aki legalább tizenöt évet eltölt ugyanabban a büntetőintézetben.

Az új szállítóbrigádot az igazgató közvetlenül saját irányítása alá rendelte. A brigád először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a hengerműből kiemelték a malomköveket, és elszállították valamilyen ismeretlen helyre, de osztatlan elismerést váltott ki az az akciójuk is, mikor ellopták a gyári ipari vasút mozdonyát, és kivitték a kapun egy kávéfőző gép papírjaival.

Igaz, hogy a mozdony lóerős volt, ami egy kávéfőző géptől szokatlan teljesítmény, de el kell fogadni a portás védekezését is: nyolcszáz forintért nem köteles elvégezni egy gépszakértő munkáját is. Természetesen ettől a kisebb tolvajok is vérszemet kaptak, egyre kockázatosabb trükkökre mertek vállalkozni. Nyolc méter hosszú, hatvan centiméter vastag gumicsúzlit öntöttek, a hihetetlen erejű szalagot felkötözték egy első emeleti ablak vaskeretére, nyolc ember meghúzta, és különféle tárgyakat lőtt át vele a gyárral szomszédos salakdombokra: gépeket, az üzemi konyha lábasait, bútorokat.

Munka után pedig átmentek értük és összeszedték. Az udvar és a műhelyek hamarosan kiürültek. A szakmunkások — miután minden mozgathatót elloptak — bejelentették, hogy nem hajlandók tovább dolgozni ilyen rosszul felszerelt gyárban.

Munkakezdés előtt beleleheltettek a munkásokkal egy kémcsőbe, de itt azokat küldték haza, akik nem ittak meg legalább egy fél deci pálinkát.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

A gyár egész munkaritmusa ugyanis bizonyos szolid ittasságra volt kalkulálva, és ezt a ritmust a józanok megbontották volna, állandó baleseti forrásokat képezve. A termelés fokozatosan megszűnt. Ezzel párhuzamosan növekedett a tisztviselők létszáma, ugyanis egyre több kimutatást és statisztikát kellett készíteniök.

A kalapácsok és öntőformák döngését felváltotta a golyóstollak sercegése és az összeadó gépek csattogása. Az már semmiféle feltűnést nem keltett, mikor az egyik este Noch különleges szállítóbrigádja leereszkedett helikopterein az udvarra, néhány rutinos fogással darabokra szedte szét az egész gyárat, és elszállította.

A kihalt udvaron éjjel-nappal nyitott tűz égett, az öreg portás táplálta, negyedóránként egy használt gumicsizmát dobott rá, ettől az egész környéket elborította az égő gumi szaga, és megfeszített munka látszatát keltette.

Gondosan összeállított statisztikáit példaként emlegették a minisztériumban, nem érkeztek rendőri jelentések sem különféle botrányos balesetekről, melyeket a munkavédelmi előírások be nem tartása idézett elő, évről évre csökkenteni lehetett az állami támogatás mértékét is, végül — ami a legfontosabb — exportgyártmányait nem küldték vissza a határról a külföldi megrendelők, amellett eltörpült az a jelentéktelen tény, hogy a gyárnak egyáltalán nem voltak exportgyártmányai.

Személyes ellenőrzésre csak igen ritkán került sor, ezek sem rejtettek magukban különösebb veszélyt. Az ellenőrök gyomra nehezen állta az égő gumi szagát, nem mentek be a gyárba, inkább a szomszédos eszpresszóban ültek le, és oda kérették át az aktákat.

Noch ilyenkor ki sem ment a gyárba, erre csak évenként egyszer szánta rá magát, mikor beépített emberei a Központi Főellenőrző Bizottság főrevizorának, Kraszner Benjáminnak érkezését jelezték.

Szendi Gábor: Miért gyilkoljuk egymást? Az emberi élet kioltása a legsúlyosabb bűn, de még égbekiáltóbbnak érezzük a tettet, ha gyilkos és áldozata rokoni viszonyban voltak egymással.

Kraszner még a régi, megvesztegethetetlen gárdához tartozott, hiába ajánlotta fel Noch az állami helikoptert, az öregember gyalog kelt át a törmelékhegyeken, nem fogadta el az ebédre szóló meghívást sem, inkább zsávolyos asztalkendőből szalonnát bicskázott póréhagymával, melynek szaga még az udvaron lángoló gumicsizmát is zavarba hozta. Kraszner személyét egyébként is legendák övezték. Fizetése ötven százalékát minden hónapban fel akarta ajánlani a Vörös Segélynek, tapintatosan közölték vele, hogy ez a szervezet már rég megszűnt, de Kraszner a következő elsején ismét Vörös Segély-bélyeget kért.

Azt hitték, feledékenységből, holott Kraszner memóriája olvassa el a hipertónia megtorlóját működött, csak munkatársait tartotta beépített árulóknak és provokátoroknak, akik szántszándékkal szabotálják a Vörös Segély ügyét. Abban bízott, ha kitartóan megismétli próbálkozásait, az árulók figyelme egyszer csak ellankad, és az ő felajánlása mégis eljut a megfelelő helyre.

Gyanúja nemcsak közvetlen munkatársaira terjedt ki, ellenőrzései során is gyanúsnak talált mindenkit, és lehetőség szerint megpróbálta őket leleplezni.

A beszélgetésekbe váratlan kérdéseket szúrt bele, olvassa el a hipertónia megtorlóját gúnyosan mosolygott, ha valaki nem tudta az extraprofit képletét vagy az indiai kommunista párt III. Máskor hirtelen felkelt a székről, minden nyilvánvaló ok nélkül mutatóujjával megkopogtatta a falat, és sokáig hallgatódzott, majd néhány sort írt bele a noteszébe.

  • Guggolás a magas vérnyomás kezelésére
  • Он помнил тот первый момент и самые первые услышанные им слова: Добро пожаловать Олвин.
  • В ужасе от того, что ее ожидало, она направилась к кабинету шефа.

A börtönök sötétje és a magas vérnyomás tönkretette a látását, de Kraszner ezt tagadta. Kraszner kiállításokra, tárlatokra is járt, és valósággal kereste az alkalmat, hogy színárnyalatokról vitatkozhasson. Vakságát persze így is tudta mindenki, de felettesei méltányolták a munkásmozgalomban szerzett kétségtelen érdemeit, és nem akarták megsérteni azzal, hogy közlik vele: egy vak ember nem tud kielégítő módon ellenőrizni, inkább meghagyták az állásában.

Noch természetesen könnyűszerrel elhárította Kraszner meglepőnek szánt kérdéseit, mint például: Kapnak-e a munkások levelet külföldről? Nincsenek-e az illemhelyeken demokráciaellenes feliratok? Az igazgató nyugodt lelkiismerettel felelhetett tagadóan, mert a gyárban akkor már sem munkások, sem illemhelyek nem voltak.

Ha Kraszner az emeleti műhelyeket akarta ellenőrizni — magától értetődik, hogy ezeket is rég ellopták már —, az udvar közepén meghagyott egyetlen lépcsőfokon vezették oda-vissza, amíg az öregember ki nem fulladt, akkor kijelentették, hogy megérkeztek. A fáradt Kraszner itt már elfogadta gumielefánt gyanánt a portás unokájának kihasadt gumiegerét, és elégedetten írta alá nevét egy újságpapírra, melyet az ellopott ellenőrzési napló helyett raktak elébe.

Távozásakor kijelentette: ellenőrzése során sehol sem akadt még hasonló szervezettséggel és alapossággal működő üzemre. Csak a munkatermek festését találta túlságosan egyhangúnak, azt tanácsolta, vegyék fokozottabban figyelembe a munkát serkentő színdinamika előnyeit.

Nochot külön félrevonta, és bizalmasan közölte vele: mindent megtesz, hogy ezt a példaszerű gyárat mihamarabb élüzem címmel tüntessék ki. Ezek az emberek azonban — merő kollegialitásból — nem siettek közölni felfedezésüket a rendőrséggel, hanem előbb Nochhoz fordultak magyarázatért.

Noch ezt a magyarázatot minden esetben meg is adta, meghatározott tarifa szerint. A főkönyvelők tizenötezer forint magyarázatot kaptak, a könyvelők tízet, utolsó helyen az anyagbeszerzők és az újságírók szerepeltek, ötezer forinttal.

Néhányan, főleg idősebb szakemberek, akik nyugdíj előtt állva féltek egy esetleges botránytól, és pályájukat kezdő fiatal idealisták visszautasították a felajánlott készpénzt. Néhány héttel azután, hogy ez az ünnepség lezajlott, ketorol és magas vérnyomás Balaskó Pál nevű fiatal agronómus nyitott be a Gumiügyi Minisztérium impozáns üveg-acél palotájának kapuján.

Hóna alatt egy fehér csomagolópapírba takart cserepet hozott, melyben muskátlihoz hasonló, de annál valamivel nagyobb, piros-fehér-zöld levelű növény volt ültetve. Félszegen a portáshoz lépett, és megkérdezte, milyen hivatalos formák között lehet beterjeszteni egy új találmányt? Ez az űrlap feltüntette a gumiipari találmányok elfogadásának hivatalos útját, melyik szobában kik jogosultak és kötelesek véleményt nyilvánítani, összesen négy állomást jelölt meg.

Tudományos szakértői véleményezés. Buzás Dezső főkalkulátor, az aznapi ügyeletes szakértő. A portás gemkapoccsal négy lakmuszpapírt tűzött rá az űrlapra, látva Balaskó csodálkozó arcát, elmagyarázta a mellékelt lakmuszok rendeltetését. A minisztérium úgy gondolta: a találmányok benyújtói joggal tartják megalázónak, hogy találmányuk sorsáról éppúgy, mint a múltban, a bürokrácia jelképei: a stemplik döntenek. Olvassa el a hipertónia megtorlóját ügyintézők pozitív vagy negatív véleményüket azzal jelezték, hogy a lakmuszpapírt savba vagy lúgba mártották, mire a lakmusz pirosra, illetve kékre vált, a piros szín jelentette az elfogadást, a kék az elutasítást.

Ez az emberséges véleményezési mód megkímélte az emberi magas vérnyomás és valerian, még az elutasított feltalálók is emelt fővel olvassa el a hipertónia megtorlóját mosolygó arccal léptek ki a minisztérium kapuján.

Sajnos, mint minden nagy horderejű újítás, kezdetben ez a rendszer is módot nyújtott visszaélésekre. Egyes feltalálók kis üvegben sósavat hoztak magukkal, és ahelyett hogy hivatalos véleményezésre terjesztették volna be találmányukat, a folyosó félhomályos sarkaiban önhatalmúlag idézték elő a lakmuszokon a számukra kedvező elszíneződést.

Ezeket a visszaéléseket egy kiegészítő rendszabály küszöbölte ki. A portás barátságos mosollyal indította el útjára a fiatal agronómust, biztatta, hogy mindenütt a lehető legnagyobb jóindulatot tapasztalja majd. Néhány perces várakozás után bebocsátották a tárgyalóterembe, ahol Balaskó előadhatta jövetele célját.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

Leszedte a csomagolópapírt a cserépről, és a magával hozott növényt az asztal közepére állította. Bejelentette, hogy ez az általa kitenyésztett újfajta guminövény első példánya, mely, ha beválik, alkalmas lehet rá, hogy forradalmasítsa az egész világ gumigyártását.

Egy akadékoskodó szakértő ezt jogtalannak találta, azt vitatta, hogy a gumimuskátli csak gyakorlatilag új felfedezés, elméletileg nem más, mint a régebbről ismert albán eredetű gumicserjének, a gumipitypangnak korszerűsített, magyar viszonyokra helyesen alkalmazott változata. A vitában részt vevő tudósok arra számítottak, hogy Balaskó felháborodik majd találmánya ilyen minősítésén, legnagyobb meglepetésükre a fiatal agronómus meggyötört arcára boldog mosoly ült ki.

Mikor elmondta élete történetét, mindenki megértette, hogy ez a mondat milyen súlyos méltatlanságot hozott helyre. Első feladatként mindjárt a gazdaság legfontosabb területét: a holdas kísérleti gumipitypang-táblát bízták rá.

Az Elátkozott Hivatal

Balaskó nagy becsvággyal látott neki a munkának, de a szakirodalom áttanulmányozásakor megdöbbenve látta, hogy a gumipitypangnak legalább évi négyszázhetvenhárom napsütéses nap kell a teljes megéréshez, ugyanígy akadályokba ütközik a leírásokban követelt évi milliméter természetes csapadék előteremtése is.

Kétségeit az állami gazdaság vezetői elé terjesztette, de ők a legszigorúbban megrótták. A rendszer neveltjétől, aki lelencgyerek sorból jutott el az agronómusi méltóságig, ráadásul még vörös diplomás is, harcosságot és önfeláldozást vártak, nem pedig olyan burzsoá álobjektivista latolgatást, hogy egy év hány napból áll.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

A fejlemények azonban Balaskó rossz sejtelmeit igazolták. A növények olyan satnyák maradtak, hogy a parasztok olvassa el a hipertónia megtorlóját szerint a gyalogbolha térdelve ette meg őket, a kétezer holdról összesen egy talicskára való termést sikerült betakarítani. Beszállították a gumigyárba, itt a kísérleteknél kiderült, hogy a gumipitypang ragasztó képessége nem éri el a kovászét.

olvassa el a hipertónia megtorlóját

Másnap Balaskót és a gumipitypang-tábla két éjjeliőrét letartóztatták szabotázsért, később a vádlottak névsora a méhész szakcsoport vezetőjével bővült, aki állítólag a méheknek olyan utasítást adott, hogy ne végezzék el a pitypang beporzását. Balaskót negyvenegy évi börtönre ítélték, de a büntetésnél sokkal jobban fájt neki, hogy a bíróság bebizonyítottnak tekintette a szabotázs tényét.

Bár bízott abban, hogy valaha még felmentik, de azt is tudta, a gyanúnak egy halvány árnyéka rajta marad mindaddig, amíg nem sikerült kitenyésztenie egy valóban jó, újfajta gumicserjét. Még bent a börtönben hozzákezdett a kísérletekhez. A falról meszet kapart le, a rabruhák zsebéből összegyűjtötte a kócot és a morzsákat, összekeverte borsófőzelékkel, ezt a keveréket addig locsolta, amíg termőtalajjá nem rothadt, ebbe vetette el a magával becsempészett magvakat.

Még nehezebben tudta előteremteni a hűvös cellában a növény fejlődéséhez szükséges hőmennyiséget. Néha egész nap a leheletével melegítette a gyönge sarjat, éjszakára pedig a mellére tette, és hajnalig mozdulatlanul feküdt, nehogy egy óvatlan fordulattal kárt tegyen benne. Később, jó magaviselete jutalmául, rábízták a börtönudvar egyik virágoskertjének gondozását, akkor ide telepítette át a sarjakat. Évek teltek el megfeszített kísérletező munkával, a börtönből szabaduló Balaskó zsebében már ott vitte a gumimuskátli egyik, még kezdetleges, de sokat ígérő válfaját.

Szabadlábon, kedvezőbb körülmények között, gyorsabban fejleszthette tovább a találmányát, a olvassa el a hipertónia megtorlóját, melyet lerakott a Gumiügyi Minisztérium asztalára, már minden tekintetben tökéletes példány foglalt helyet. A szakértők — a már említett egyetlen akadékoskodón kívül — a legnagyobb elismeréssel adóztak az új növény kiváló tulajdonságainak. Balaskó valóban mindenre gondolt.

A gumimuskátli tökéletesen alkalmazkodott a magyar éghajlati viszonyokhoz, nem igényelt sem esőt, sem napsütést, illetve, ha volt, korlátlan mértékben fel tudta használni mind a kettőt.